Halkan köszön az est, hűvös színeket fest. Vastag kékekkel így írja fel az égre, hogy itt az idő, megint egy álom jő. Újabb vágyakat kelt újabb titkokat sejt. Finom bársonyon fenn, újabb csillagok gyúlnak. És vetitik rád az ezüst báli ruhát.

És elhiszem, hogy az égi bálban, ott az angyalok közt zene szól. S én vagyok fenn a színpadon, és mind nekem tapsol.

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot. Sose ébressz fel! Látod, úgy is vége, ha jön a reggel. Sose ébressz, ébressz fel! Ne ébressz fel!

Érzem, ott a helyem, ez az én szerepem. Hallom, hogy magához hív a sok tündöklő csillag, és csábít az éj, szívesen szárnyalnék. Tudod nem vagyok más, csak éppen olyan, mint te. Mégis vonz e csodás, fényes, csengő-zengő csillogás. Pedig jól tudható, hogy mennyire múlandó.

Elhiszem, hogy az égi bálban , ott az angyalok közt zene szól. S én vagyokfenn a színpadon, és mind nekem tapsol.

Várj mégn nehogy elfújd a gyönyörű álmot. Sose ébressz fel! Látod úgy is vége, ha jöna reggel. Sose ébressz fe! Ne ébressz fel!

Várj mégn nehogy elfújd a gyönyörű álmot. Sose ébressz fel! Látod úgy is vége, ha jöna reggel. Sose ébressz, ébressz fe! Ne ébressz fel!

Haggy még, hagy álmodjam, alig vártam, hogy megtaláljam, hogy legyen cél, hogy elérjem, hogy a csillagok közt helyem legyen. Haggy még, hagy álmodjam, hogy újra éljem, hogy megcsodáljam. Hát ne kelts még, ezt látnom kell engedj hát, ne ébressz fel!

Haggy még, hagy álmodjam, alig vártam, hogy megtaláljam, hogy legyen cél, hogy elérjem, hogy a csillagok közt helyem legyen. Haggy még, hagy álmodjam, hogy újra éljem, hogy megcsodáljam. Hát ne kelts még, ezt látnom kell engedj hát, ne ébressz fel!